Sziasztok!
Jó kedvem van, marha jó volt az augusztus 20-ám és kaptam vagy 5-6 kommentet is, szóval jön a következő rész. Úgy döntöttem, folytatom, legalább addig, míg el nem kezdem igazán szőni a szálakat, mert ez igazából még mindig bevezetés. Az első mérföldkő talán a buli, vagy az első nap az iskolában... Ezen felül pedig azt hiszem sokan nyaraltok, ezért sincs komment, szóval kitartok, de nem lesz heti 2-3 fejezet, ha nem jön "elég" komment hozzá... ;) Remélem ez egy fair ajánlat, ha sok a komi, sűrűbben jönnek a részek, ha kevés, akkor ritkábban, de jönnek, így akit érdekel az olvashatja mások kommentelési kedvétől függetlenül. ;) Nem is rizsázok, itt a rész:
Azt hittem balhé lesz. Nem tudom miből, gondoltam ezt, talán a dudálásból
vagy Junior heves távozásából, de annál inkább meglepődtem, mikor baráti
kézfogással üdvözölte egymást Junior és a sportkocsi tulajdonosa. Én csak
bambultam a visszapillantó tükörbe és így jó néhány másodperccel később vettem
észre, hogy Junior a kocsi felé mutogat, miközben magyaráz, majd mindketten
pont a tükörbe és az ott lévő tekintetembe bámultak bele. Junior elvigyorodott
és intett, hogy menjek oda. Nem voltam benne biztos, hogy ez jó ötlet, nem is
volt kedvem most ismerkedni, de most legyek bunkó? Végül is, miért ne? Mert
magamat leírhatom mások szemébe, de Juniort nem járathatom le. Végül is kinyitottam
a Rover ajtaját, egy pillanatra megálltam az autó takarásában, hogy vegyek két
nagy levegőt, aztán az kocsi hátulja felé indultam. Már hallottam Junior hangját…
-
Nem tudom. Tegnap óta nem beszéltünk.
Pont befejezte, mire mellé értem. Az egész jóképű srác, közelről már nem
is igazán tűnt srácnak, inkább fiatal férfinak. Egy néhány évvel biztos idősebb
nálunk.
- Laynie,
bemutatom…
-
Adam Chamberlain. – fejezte be a mondatot az
idegen és nyújtotta a kezét felém.
-
Laynie Green. – válaszoltam automatikusan.
-
Adam Dylan bátyja. – tette hozzá Junior, mire az
isten tudja miért, de kikaptam a kezem a markából.
Nem kicsit
néztek rám furán mindketten, igazából én sem értettem, miért reagáltam így, de
sajnos az időt visszapörgetni már nem tudom.
-
Ezek szerint Dylant már ismered. – mosolygott
rám Adam, mintha mi sem történt volna.
Képtelen
voltam feldolgozni, ráadásul a sármos mosolya még magában is belém tudta volna
fojtani a szót.
-
Mondjuk. – nyögtem ki végül.
Nem bírtam
tovább Adamre nézni… Leplezetlenül láttam az arcán az érdeklődést, persze nem
Dylan megismerése kapcsán, sokkal inkább próbálta meg elképzelni, hogy néznék
ki ruha nélkül, ami eléggé feszélyezett.
A kezdeti szimpátiám így csapott
át pár másodperc alatt távolságtartásba.
-
Junior, mennünk kéne. – néztem rá, úgy, mintha
komoly dolgunk volna, ami neki valahogy kiment a fejéből.
-
Persze. – bólintott, szerintem fel sem fogta,
mit mondtam.
-
Viszlát Adam. – köszöntem el tőle és indultam
vissza a kocsi felé.
-
Szia Adam. – hallottam, ahogy Junior is
elköszön.
Válasz
viszont nem érkezett, csak mikor már a kocsi takarásában voltam, hallottam meg
a hangját, ami a tekintetével ellentétben, még ide is követett.
-
A viszont látásig Laynie… - libabőrös lettem.
Beugrottam
az autóba és a kelleténél kisség erősebben vágtam be magam után az ajtót.
Bekötöttem magam gyorsan a biztonsági övvel és vártam, hogy elinduljunk, de meg
kellett várnunk, míg a sportkocsi szépen komótosan kifordul az iskola egyetlen
kapuján, megnyitva előttünk is az utat.
-
Valami baj van Laynie?
-
Csak menjünk haza, jó?
-
Miért viselkedtél olyan furán?
-
Nem indulhatnánk?
-
Addig nem, míg nem válaszolsz. Adam rendes
ember, mondhatnám, hogy jó barátom is, szóval jó lenne tudni, hogy mi a bajod a
Chamberlain családdal?
-
Semmi, csupán nem szeretem, ha szemmel
vetkőztetnek.
Azzal
elfordultam Junior arcától, ami ismeretségünk óta, most először tükrözött
bosszúságot és inkább meredten bámultam ki az ablakon.
Nem kérdezett többet,
beindította a motort és lassan mi is visszatértünk az utakra.
/Dylan/
Szánalmas,
hogy itthon ücsörgök a nyári szünet utolsó napjaiban. Valamit kéne csinálni. De
mit? Nyúltam volna a telefonomért, de nem volt az asztalomon, ahol a „helye”
van. Biztos lent hagytam… Lustán lemásztam a lépcsőn, és az előszobában rá is
leltem a bűnösre, aki a mozgásra kárhoztatott. Épp megnyomtam volna a hívás
gombot, mikor valaki egy kulcsot tett bele a zárba. Egy másodperc alatt
száguldott bennem végig az adrenalin, így villám gyorsan be tudtam szaladni a
nappaliba. Megálltam a komód mellett és kihúztam egy fiókját. Készenlétben
vártam, hogy ki fog belépni az ajtón. Alig tudtam elnyomni a lihegésem, mikor
lenyomódott a kilincs és lassan kinyílt az ajtó. A kezem már rátalált arra,
amit keresett… De azonnal el is engedtem, mikor Adamre ismertem rá az
idegenben.
- Adam?
-
Szevasz öcskös. Mit bujkálsz ott?
-
Szerinted? – néztem rá kicsit mérgesen, hisz a
frászt hozta rám. Visszatoltam a fiókot és kimentem az előszobába.
-
Csak nem megijesztettelek? – nevette el magát,
majd magához húzott és röviden megölelt.
-
Kapd be.
-
Mi van, buzi lettél?
-
Menj a francba!
-
Áh, lehet hogy megbántódott az a szegény lány,
hogy még ő sem tudja elterelni a figyelmed a fiúkról! Mindent meg magyaráz. A
sok idő Juniorral… - egyre jobban röhögött, tudtam, hogy csak viccelődni
próbál, de nem tudtam vele nevetni, amint azt mondta „az a szegény lány”.
-
Milyen lány?
-
Mi az, még sem vagy homokos?
-
Válaszolj! – komolyan néztem rá, és talán kicsit
sikerült rá hatnom.
-
Egy csinos vöröske Juniorral.
-
Laynie… - valahogy éreztem, hogy róla beszél.
Végül is ki másra gondolhattam volna? Főleg mikor, azóta, hogy felébredtem, ő
jár a fejemben.
-
Ezek szerint tényleg ismered. – Adam próbált az
arcomról olvasni, de ez sosem az ő tehetsége volt.
-
Igen, de mi volt? Hol találkoztatok? Miért
mondtad azt, hogy megbántódott az a szegény lány?
-
Ide fele a suli udvarán megláttam Junior
kocsiját és gondoltam ráköszönök, de vele volt ez a lány is. Bemutatkoztam hát
neki, jól nevelt fiú módjára – megforgattam a szemem. Már rossz. Szegény Laynie.
Adam nem egy egyszerű eset, de ha a viselkedése miatt elásott engem nála, akkor
még biztos megölöm. – de amint Junior közölte, hogy a bátyád vagyok, úgy kapta
ki a kezét az enyémből, mintha leprás volnék. És mivel engem még nem
ismerhetett, Junior szavaiból viszont azt vettem ki, hogy veled már
találkozott, ezért gondoltam, hogy te tettél valamit. De ha nem buzi vagy, mivel
vágtad ki magad alatt a fát?
-
Én? Mi? Semmivel. – nem állt össze a kép.
Ennyire bunkó lettem volna, hogy rekordidő alatt utáltattam meg magam vele?
-
Persze. – elég hitetlennek hangzott. Közbe
letette a táskáját az ajtó mellé és bevonult a nappaliba. – De mindegy is, nem
az én dolgom a te szerelmi életed. Lényeg a lényeg, még nem egy ex barátnőd,
ami azt jelenti, hogy…
-
Meg ne próbáld! – fojtottam belé a szót, amin
csak jót derült, elheveredve a kanapén.

-
Eszedbe se jusson! – igyekeztem annyira komolyan
mondani minden betűt, amennyire gondoltam. Még egyszer ránéztem, aztán
otthagytam a nappaliban.
Az
előszobában összeszedtem a kulcsaim és a telefonom, majd ahogy tudtam
bevágódtam az autómba és Sophie felé vettem az irányt. Valahogy le kell
nyugtatnom magam. Elővettem egy cigit, de gyorsabban odaértem a Court házhoz a
diktált tempóval, mint ahogy az leégett.
Sokszor csengettem gyorsan
egymás után és szerencsére Sophie futott ajtót nyitni.
-
Dylaan! – visított és ugrott a nyakamba, majd
behúzott a házba.
Hogy is van?
Csak képzeljek valaki mást a helyébe?
/Laynie/
Gyorsan értünk vissza a házhoz,
de nem bántam. Nem is tudtam volna tovább tétlenül ülni, főleg Juniorral
összezárva egy ilyen kis helyen. Ahogy kiszálltam, már jobban is éreztem magam.
Kipakoltuk a vásárolt piákat a kocsiból, egyenesen fel Junior szobájába. Csak
mikor letettük az utolsó üveget is, jöttem rá, hogy itt még nem is jártam.
Érdeklődve néztem körül. A
falakon poszterek, az asztalon kupleráj, az ágy bevetetlen, a polc pedig egy
káosz. Tipikus pasi. Aztán megakadt a szemem a tv alatti DVD-ken. Közelebb
mentem és jobban szemügyre vettem a tekintélyes mértékű gyűjteményt.
-
Ha megbeszéljük, ami ma történt, akkor
választhatsz egy filmet és megnézzük. Mit szólsz?
Beszélgetni
nem volt kedvem, de ez tűnt az egyetlen megoldásnak arra, hogy gyorsan kibéküljünk.
-
Legyen. – sóhajtottam.
-
Szóval csak azt akarom, hogy ne írd még le
magadban Dylant, vagy Adamat. Mindketten rendes srácok, a barátaim, ismerem
őket, csak Dylan bunkó, Adam meg hatalmas nőcsábász.
-
Nagyobb, mint Dylan?
-
De még mennyire! Régebben minden lány Adamé volt,
főleg azok, akiket Dylannak is tetszettek. Miután Adam elköltözött, kezdte csak
el Dylan a lányokat megfűzni és persze egymás után sorba végig ment
mindegyiken, amelyiken akart. Gondolom örült, hogy végre ő is kap valamit. De
egyikük sem rossz ember, csak van gyengéjük, mint mindenkinek. Adamnek a
lányok, Dylannek az egója.
-
Értem. Igazából magam sem tudom, miért
viselkedtem úgy ahogy. Ösztönös volt. Majd igyekszem őket jobban is megismerni.
És íme, még
egy hazugság az újonnan kezdett listámon, jól haladsz Laynie! Junior végre
elvigyorogta magát, és mellém lépett.
-
Na mit nézzünk meg?
/Dylan/
Nem
bírtam sokáig Sophieval. Nem segített kiverni a fejemből a képet Adamről és
Laynieről, meg Juniorról és Laynieről. A francba már!! Nem szabad ebbe
beleőrülnöm. De ha nem sietek az lesz a vége. Minél előbb sikerül őt
megszereznem, annál gyorsabban tudom magam túltenni rajta. Elő is vettem a
telefonom, hogy felhívjam Juniort, beugorhatok-e, de hiába csörgettem percekig,
nem válaszolt. Remek. Sophiehoz nem volt kedvem visszamenni, de eszembe jutott,
mi lenne az, ami feldobhatna egy kicsit. Beültem a kocsiba és elindultam a
törzshelyemre…
/Laynie/
Megnéztünk
egy filmet, aztán ebédeltünk, aztán megnéztünk még egy filmet. Igazi lustáknak
és hízni akaró embereknek a programja. Épp ezért vetettem fel az ötletet, hogy
ússzunk egyet a medencébe.
-
Egy feltétellel. – mondta vigyorogva Junior.
-
Halljam. – forgattam meg a szemem. Miért mindig
cserebere alapon intézi a dolgait? A boltban a pia és a válasz, nemrég a film
és a megbeszélés, most meg még valami.
-
Ebbe
a medencébe csak bikinibe lehet fürdeni. – mondta halálosan komoly arccal.
Majdnem el is hittem.
-
Ha-ha-ha. Akkor te is bikinit veszel fel? – próbáltam
kijátszani és viccnek venni az egészet, de ő csak megrázta a fejét. – Álszent
egy Angyalka vagy tudod-e?
De végül is
felmentem a szobámba és a bikinimet vettem fel. Nem nagyon szerettem ennyire
mutogatni magam, de egy kis szabadságérzetet adott az, hogy nem egy nyilvános
strandra kell kimennem sok-sok ember közé, hanem csak a kertbe, ahol egy ember
lesz rajtam kívül. Belebújtam a papucsomba és magam köré csavartam egy fehér
törülközőt. Ahogy benéztem a nappaliba, meg sem lepődtem, hogy Junior már nem
ült ott. Sejtettem, hogy rendesen megelőzött és ő talán már le is úszott egy
két hosszt. Átvágtam a nappalin, ki a kertbe. Junior a medence túloldalán állt,
majd mikor meglátott, szalutált egyet, és mint egy szobor bedőlt a vízbe. Nem
jött fel levegőért egészen addig, míg át nem úszta a medencét, hogy pont a
lábam előtt bukkanhasson elő.
-
Ugye van fürdőruhád? Mert ha nincs, akkor most
megyünk és veszünk egyet neked valahol! De akkor olyat kapsz, amilyet én
választok! – szemmel láthatóan tetszett neki az ötlet, de hamar le kellett róla
tenni.
Kiléptem a
papucsomból, majd elengedtem az törölköző összefogott végeit, így az egy halk
puffanással eshetett a fűbe. De úgy gondoltam, nem hagyom a kis Angyalkának,
hogy ez alkalommal is bámészkodhasson. Két lépéssel lendületet vettem, majd egy
fejest ugrottam a vízbe, pont Junior háta mögé és mielőtt kettőig
elszámolhatott volna, jó messzire elúsztam tőle, át a medence másik felébe.
-
Bocsi, de nem láttam jól a fürdőruhád… Kimásznál
és visszaugranál még egyszer?
-
Hülye. – nevettem el magam. Ezért pont egy nagy
adag víz jár az arcába!
Kicsit
közelebb úsztam hozzá, majd egy hirtelen mozdulattal felé sodortam a medence
közel egész tartalmát. Jó, egy kis túlzással. De nem gondoltam, hogy megúszom
ezt bosszú nélkül, így mielőtt felocsúdott volna, már arrébb is evickéltem.
Azzal megkezdődött a vízi csata.
/Dylan/
Megkönnyebbülten tértem vissza a
kocsimhoz.
-
Így azért máris jobb. – sóhajtottam csak úgy
magamnak.
Már nem
éreztem rá kísértést, hogy elkezdjek bárhol is dühöngeni emiatt az egész
átkozott nap miatt. Úgy döntöttem, az lesz a leg egyszerűbb, ha hazamegyek és
gyorsan lefekszem aludni. Akkor legalább holnapra kipihent leszek, és sokáig
bírok majd bulizni a parton. Kíváncsi vagyok Junior mire jutott az alkohol-kérdéssel…
Azért én is szereztem két party-hordó sört, ami ha nem is sokáig, de egy
darabig elég, egyéb fogyasztanivaló hiányában.
Gyorsan hazaértem, pedig már nem
vezettem úgy, mint egy állat. Majdnem felhúztam az agyam, ahogy befordultam a
kapun, már Adam kocsijának látványától is. Halkan nyitottam ki az ajtót, hátha
nem hall meg és nem állít le beszélgetni, de úgy látszik, ez ma nem az én
napom.
-
Lenyugodtál öcskös?
-
Mondhatjuk, szóval ne kezdjük elölről.
-
A pályán voltál? – lépet közelebb és szimatolt
bele a levegőbe körülöttem.
-
Ott.
-
És ügyesebb vagy már valamivel? – röhögcsélt
magába, de én már akkor elindultam fel a lépcsőn, mikor még csak gondolkodott a
válaszon. – Várj Dylan! Hallottam hírét a holnapi bulinak… Remélem nem veszed
zokon, ha esetleg én is arra járok majd véletlenül. – a végét már kiabálnia
kellett utána, mert nem álltam meg, a mondat végére már a szobám ajtajába
álltam.
Válaszként
csak jó erősen becsaptam az ajtót, ezzel is kicsit kieresztve a gőzt. Már csak
ez kellett…. Mi lesz ebből holnap?
ps. Elég sok lett a szemszög, bocsi, így jött ki. Várom a komikat nagyon! :D
Szia!
VálaszTörlésNagyon tetszett a fejezet! *.*
Várom a folytatást!
Puszi: Lyssa
Szia! Imádtam ezt a részt. Ezt a Dylan&Adam párost imádom. A szemszögváltások nem zavartak meg egyáltalán. :) Sőt nekem tetszettek is :D Nagyon várom a folytatást és hogy mi lesz a bulin :D főleg hogy Adam is ott lesz :D
VálaszTörléspuszy
Lotty
Imádom! Minden résznél egzre jobban!:)
VálaszTörlésKiváncsi vagyok mi lesz az Adam-Dylan szállal, és a buli is nagyon érdekel!
Hozd gyorsan a kövit!
puszi Zsófi
Szia Killa! :D
VálaszTörlésNa végre én is eljutottam odáig, hogy elkezdjem a sztoridat... Igen, ez pár órával ez előtt volt :D Egyből végig is olvastam :D és - mondanom sem kell - nagyon tetszik! :DD A nehéz sorsú öcsike, Dylan, a kis gazdag Angyalka, a rosszfiú Adam, és a kedvencem, na vajon ki? :D a hősszerelmes Ryan Block >< tetszik ez a karakter :P dee...Dylanben is megfogott valami... talán az, hogy a pályára jár ki lenyugtatni magát, és az, hogy cigizik. Nem tudom, ne kérdezd, szeretem, ha egy ilyen sztoriban a srác cigizik xD na a lényeg, hogy nagyon tetszik, és mostmár én is itt vagyok, +1 főként/ kommentelőként :DD várom a következőt ;)
Csókpuszipá; Peiper <3
Szia Killa!:D
VálaszTörlésJuj végre beértem a lemaradásomat xD
Na, szóval, isteni lett ez a rész, nekem ez is ugyan úgy tetszett, mint a többi!:D Valamint, ami még nagyon bejön azok a képek a fejezetekben!:)
A szemszög váltással sincs semmi bajom, nekem tetszik, ha több oldalból ismerjük meg a gondolatokat és a helyzeteket!:D
Kedvenc szereplő taláááán a főszereplőnk :P De Adam is közel áll hozzám :$
Nagyon várom a következőt, hogy a kérdéseimre kiderüljenek a válaszok *-*
Siess a folytatással :3
Puszillak(LLL)
Szia csajszi!^^
VálaszTörlésNa, hát kicsit későn, de végre volt időm elolvasni a frisst.
Eszméletlenül jó rész lett! Már nagyon kíváncsi vagyok arra a bulira. Azt hiszem, lesz izgalom bőven.
Nagyoon várom a kövit! :)
XX